Mi az ördög történt, gondoltam ott
és akkor; felderengett előttem egy tengerpart,
amit már nem látogatunk meg, de te
csak tovább ontod magadból a bullshitet
egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára
a sajnálatodat egy piros kupaknak látom
hófehér homokszemek rengetegében, jézusom,
mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában
hát nincsen benned semmi kétség? atyaég,
de utálom jó ideje ezt a szobát,
csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna
a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje
s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?!
nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék,
mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe,
ha nem dobod el magadtól a lehetőségét
istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt
- és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki
kötelet fontál velem a távolságból, te
elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok
megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod
ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad?
valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást
felveszlek a földről és recéid számolom
szénné égett valóságok között ficánkoló remény,
amit a beléd vetett hitem táplált, mióta
egy kurva nagy találkozásból születtünk újra
milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött
lassan csordogál medrében a néma odaadás,
ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen
szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám
voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én
már csak a vállad fölé képzelem óvatosan
nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el -
hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted
általam felvirágoztatott hajnalán.

The thick fog of the forgotten lands
pays tribute to the waste in the sand
as the seagulls scream at the top of their lungs
when the cold night falls and the waves start to bend

The magnified sound of angry horns
slowly rolls out from water to the shores
while the madmen watch their world come apart
prayers find home among the gods of the heart

One soul is lonely if nobody resonates
with the pain that is being felt at high sea
but a single lighthouse touches their faith
from behind curtains of despair and greed

A soldier it is in the blue countryside
this building that keeps on shining a light
withstanding the wrath of thunder and time
guarding the realm of men from the dark

So did the sailors set foot once again
their demons confined in the harsh winter rain
but the glass of the bottle is prone to break
for the ocean calls forever and the hardship prevails

It seems to be so close, yet
nobody has ever touched it because
it is reserved only for one person
in the whole universe
who fails to reach out when
there is no time,
- of course there is, but isn't it easier
to paint a picture where
blame is the invisible colour
and the audience is just
a secondary, talking mirror
with a story about the
fleeting miracle
in an pinewood box, located where
only the bravest can find it, but that is
entirely impossible to execute from a
collapsing castle of hopes
stretched out horizontally to reach the ends
of worlds with diverging objectives, thus
the happily ever after is only reserved for
one person, who is brave enough to
open a treasure.

The dominant word is the marrow
attention is the bone
and it engulfs every. thing. in an instant
in fact, as we speak
Another hundred will add to the stream
of signifiers that do not mean
what we intend to say
at all
but that is just how it works
A snapshot of the state of affairs
and one might wonder how it happened
That we act as we utter
And the world disappears in a mighty cloud
Of hashtags and codes
encrypted in the shallowest dimensions
of the unconscious mind
in the deep yellow seas.

Rab országban rab a lélek
Álmukban látják, hogy eszerint kélnek
Sokszor érzik, hogy tenni is félnek,
Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek.

Rab országban rab a gondolat
Megfélemlítő a véleményáradat
Köves partjain töredezik a vakolat
Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat.

Rab országban kirakatválasztások
Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások
El nem feledett múltbéli hazugságok
Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot;

Hisz rab országban megállt végleg
Nem érdekel senkit a rothadó lényeg
Belülről zabálja széjjel a féreg
S démonok torkából zeng az ítélet,

Hogy a szabadság nem egy állandó tényező
Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő
És nem nyugszik bele búsan a független megvető
Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő,

Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet,
Tengerkék igazával megvetettek a remények
S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek
Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

Lust is a poison that taints the soul darker
Once you leap into the sea it will swallow, swallow it all
All of you gone in the deep waves of despair and hopelessness
You are the statue of dignity until the moonlight burns a hole, well it stings
All of the flowers plucked so vigorously from the stem of gentleness
Don’t be the one who backs down
Don’t be the one who returns empty-handed
You are just one in a million
One in the everspinning madness of passionate eternity
Turning around, spun by the momentum of regret
Objection caught in a breath, I do not want to hurt you
Nor do you want to be here with me tonight
Cushions so soft against bruised up skin, scars on scars
We sway to the melody of stirred up surfaces
God might look down on us lost animals
Foolishly licking the wrong wounds
Creatures of the night, begone now
Let the soul rest, return the body where it belongs
Lust is a poison that makes the world go mad
And I succumb to the weight of guilt to become free once again.