"hisz" poems - Hello Poetry

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

0

Nov 6, 2016

Nov 6, 2016 at 9:54 AM UTC

blind-distance

Dem(i)k(o)rácia?

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

24

Szertelen, szédült vadhajtások övezik zarándoklatom hajnalát volt egyszer egy képtelen álom azon hajtja be vágyam zálogát Érdekes, ahogy a köveket fújja kell, hogy legyen ebben szenvedély Otromba képzelgések szövik alakosra Azt, mit elhordott a pázsitos éj Sokan félik e száguldó vonatot Pillanatkép a mozgó vásznon Hisz létezésünk nem több a nyárnál, mely jégbe fúl a halálos ágyán Majd virágot küld énnekem s neked Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.

0

Aug 27, 2015

Aug 27, 2015 at 6:39 AM UTC

blind-distance

Évszakok

Szertelen, szédült vadhajtások övezik zarándoklatom hajnalát volt egyszer egy képtelen álom azon hajtja be vágyam zálogát Érdekes, ahogy a köveket fújja kell, hogy legyen ebben szenvedély Otromba képzelgések szövik alakosra Azt, mit elhordott a pázsitos éj Sokan félik e száguldó vonatot Pillanatkép a mozgó vásznon Hisz létezésünk nem több a nyárnál, mely jégbe fúl a halálos ágyán Majd virágot küld énnekem s neked Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.

14

Mi az ördög történt, gondoltam ott és akkor; felderengett előttem egy tengerpart, amit már nem látogatunk meg, de te csak tovább ontod magadból a bullshitet egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára a sajnálatodat egy piros kupaknak látom hófehér homokszemek rengetegében, jézusom, mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában hát nincsen benned semmi kétség? atyaég, de utálom jó ideje ezt a szobát, csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?! nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék, mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe, ha nem dobod el magadtól a lehetőségét istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt - és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki kötelet fontál velem a távolságból, te elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad? valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást felveszlek a földről és recéid számolom szénné égett valóságok között ficánkoló remény, amit a beléd vetett hitem táplált, mióta egy kurva nagy találkozásból születtünk újra milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött lassan csordogál medrében a néma odaadás, ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én már csak a vállad fölé képzelem óvatosan nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el - hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted általam felvirágoztatott hajnalán.

0

Oct 26, 2019

Oct 26, 2019 at 10:41 AM UTC

blind-distance

Kataklizma

Mi az ördög történt, gondoltam ott és akkor; felderengett előttem egy tengerpart, amit már nem látogatunk meg, de te csak tovább ontod magadból a bullshitet egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára a sajnálatodat egy piros kupaknak látom hófehér homokszemek rengetegében, jézusom, mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában hát nincsen benned semmi kétség? atyaég, de utálom jó ideje ezt a szobát, csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?! nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék, mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe, ha nem dobod el magadtól a lehetőségét istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt - és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki kötelet fontál velem a távolságból, te elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad? valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást felveszlek a földről és recéid számolom szénné égett valóságok között ficánkoló remény, amit a beléd vetett hitem táplált, mióta egy kurva nagy találkozásból születtünk újra milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött lassan csordogál medrében a néma odaadás, ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én már csak a vállad fölé képzelem óvatosan nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el - hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted általam felvirágoztatott hajnalán.

36

Idő Idő Idő Most Most Most Most kell, Nem kesőbb, hisz Múlt nem létezik --------------------------------------------------- Time Time Time Now Now Now It must be now, It cannot wait, as Past does not exist

0

Nov 27, 2017

Nov 27, 2017 at 3:12 PM UTC

n3u2o

Bezárva.|Locked up.

Idő Idő Idő Most Most Most Most kell, Nem kesőbb, hisz Múlt nem létezik --------------------------------------------------- Time Time Time Now Now Now It must be now, It cannot wait, as Past does not exist

11