Submit your work, meet writers and drop the ads. Become a member
Blind Distance Oct 2019
Mi az ördög történt, gondoltam ott
és akkor; felderengett előttem egy tengerpart,
amit már nem látogatunk meg, de te
csak tovább ontod magadból a bullshitet
egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára
a sajnálatodat egy piros kupaknak látom
hófehér homokszemek rengetegében, jézusom,
mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában
hát nincsen benned semmi kétség? atyaég,
de utálom jó ideje ezt a szobát,
csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna
a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje
s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?!
nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék,
mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe,
ha nem dobod el magadtól a lehetőségét
istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt
- és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki
kötelet fontál velem a távolságból, te
elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok
megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod
ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad?
valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást
felveszlek a földről és recéid számolom
szénné égett valóságok között ficánkoló remény,
amit a beléd vetett hitem táplált, mióta
egy kurva nagy találkozásból születtünk újra
milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött
lassan csordogál medrében a néma odaadás,
ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen
szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám
voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én
már csak a vállad fölé képzelem óvatosan
nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el -
hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted
általam felvirágoztatott hajnalán.
Someday Aug 2022
Nem tudom, még mit mondhatnék,
Amit nem gondoltam ezerszer,
Mint hogy levegőt sem vehetek,
Ha nem melletted veszem,
Vagy hogy a szívem se dobbanhat,
Ha nem érted dobban,
Hogy beszivárogtál életem
Minden szegletébe, életem,
Hogy tű sem eshet kezemből,
Ha nem vagy ott, hogy felvedd

Nincs több szavam, gondolatom,
Üresség tombol mindössze bennem,
Ha nem vagy ott, hogy feltölts
Új gondolatokkal, érzésekkel, emlékekkel -
Ha nem raksz belém egyesével
Értékes értékeket,
Ha nem adsz értelmet
Mondataim kezdetének

Csak te élsz bennem,
Minden más létezik, túlél, stagnál,
Pazarolja a levegőt
Mindattól,
Ami valamirevaló -
Mert csak te élsz,
Így csak érted érdemes
Létezni, túlélni, stagnálni

Amikor nem vagy itt, akkor is
Csak rád gondolok,
Amikor meghalnék, akkor is
Csak rád gondolok,
Amikor szétesek, akkor is
Te tartasz össze,
A boldogság csak akkor ér,
Ha átcikázol rajtam,
Ha létezik biztonság,
Csak te lehetsz az

Csak te tehetsz oly csodát,
Hogy békét teremts bennem,
Hogy helyre rakd gondolatim,
Hogy nyugalomra téríts -
Csak a te hatalmad
Végtelenebb nálam,
Csak a te erőd
Enyhíti fájdalmam

Nincs bennem más, csak imádat érted -
Semmi kósza gondolat vagy homályos ötlet,
Csak rád várok nap, éjjel, s minden köztes órában,
Mert csak a te szavaid lehelnek életet
Zsibbadt végtagjaimba,
S csak a te lélegzeted juttat oxigént
Zsibbadt tüdőmbe,
És minden más mellékes
//this description was written with the intention of "what if a random person read this and/or what if I became a famous poet & people misinterpreted this", I'm not deleting it cause I like it, but it's, y'know, cringe or whatever

This poem is meant to be paradoxical & self-ironic on some level. It's to give space to thoughts & feelings I'd otherwise push away & to show them at their most extreme. It isn't meant to be taken at face value, it's honestly mostly just cathartic for me to have. That being said, poetry is art & meant to be personally interpreted! So if it works better for you as something 100% genuine, then feel free to see it that way! /g
Written; 2022.aug.9.
Nikolas Jan 2022
Nem tagadhatom, hogy mikor kinézek a zúgó
Kocsi ablakán a ködös szürke tájra: nem
érzek semmit... mert érzem én a színek
ízét akkor is ha elfojtják azokat;
Nem tagadhatom az álmodozásomat.

Nem tagadhatom, hogy mikor bújom a sárga
lapokat nem szorul meg a levegő tüdőmben egy
pillanatra, mikor egy szívszorító sorhoz jutok
és elvérzek mert a költő is elvérzett;
Nem tagadhatom gondolataimat.

Nem tagadhatom, hogy szívem sajog nap
mint nap a művészetért, s utolsó cseppig belé
adám egy tüzes versbe, mindenem mim van
nekem és miben boldog vagyok,
Nem tagadhatom, amire vágyok

Nem tagadhatom, hogy télen-nyáron,
messzi s közeli tájon mint hegyekben,
úgy a termő virágban is téged kereslek,
Mert magamat tagadnám,
ha azt mondanám, nem szeretlek.
Someday Oct 2023
(1)

In five years' time I'll be dead.
That's what keeps me going.

Oh to be held by my darling
As I fade away...

He told me it's okay

I am eternally grateful
That he understands
Existing is too much pain
For me

I am eternally grateful
That he's mine
& I'm his


(2)

Days blur together,
Time loses its meaning,
Weeks become days,
Days become hours,
Hours become minutes

He kissed me -
Did I dream it?
Was it merely a fantasy
Too perfect,
Too easy
To be real?

He kissed me -
It was real
And it was perfect

Now he's off to adventure,
Across the border,
Sending me pictures,
While my brain tries to convince me
There's something wrong
With us -
Why can't it ever shut up?


(3)

The anxiety slowly seeps into my bones
As my mind keeps projecting images
Of things I never want to see -
Why won't it leave the unknown be unknown?


(4)

And at the end of the day
All I am
Is a hungry, anxiety-riddled being
Only hoping for its next meal
And the moment it all goes quiet

The glue doesn't flow back into the bottle once it falls over


(5)

Why must I speak
And why must people hear it?

Why must you ask
What my words mean?

Why does it feel like the world has collapsed
When I made no promise and told no lie?

I was flustered -
Ennyi kijár,
Még akkor is, ha én kérem


(5)

It's always been you -
Every second of every day
It had always been you

I'd rather hurt here than anywhere else


(6)

Every moment you're not with me
I only miss you


(7)

Burning your skin only hurts
Until you've killed every nerve


(8)

If only there was anything beyond this exhaustion
That I could return to between act 1 & 2

If only human life was so simple
To be comparable to phones

If only the past was the past and the present was the present
And years would stop blurring together, inseparably
Hopefully this'll keep me sane-ish...

Written; 2023.jun.26., jul.8., jul.9., jul.10., jul.17., jul.26., jul.30., aug.5., aug.16.

— The End —