Szertelen, szédült vadhajtások övezik zarándoklatom hajnalát volt egyszer egy képtelen álom azon hajtja be vágyam zálogát Érdekes, ahogy a köveket fújja kell, hogy legyen ebben szenvedély Otromba képzelgések szövik alakosra Azt, mit elhordott a pázsitos éj Sokan félik e száguldó vonatot Pillanatkép a mozgó vásznon Hisz létezésünk nem több a nyárnál, mely jégbe fúl a halálos ágyán Majd virágot küld énnekem s neked Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.