Azt hittem, hogy elestem. Dőltem hátra s mindjárt itt volt már! De nem. Mégsem buktam el.
Azt hittem, hogy elvesztem. Összefolyt a láthatár és kékültem, de nem. Mégis meglettem.
Azt hittem, fájni fog. Vártam az ütést a testemen, de nem. Helyette megöleltek.
Jött az idők vége és azt hittem, hogy meghaltam. Nem. Mindezt megálmodtam. S ha el is estem volna, te karodba boruljak, Uram, Mert te vagy az én egyetlen, biztos és kegyelmes kiutam.
Jött az idők vége és azt hittem, hogy meghaltam. Nem. Mindezt megálmodtam. S ha el is estem volna, a te karodba essek, Uram! Te vagy az én egyetlen és biztos, kegyelmes kiutam.