A reggel nem is olyan fagyos már,
Még mindig megszólal kismadár,
Még mindig ódát éneklünk a nyárnak,
Mikor az emberek már kabátokban járnak.
Kora reggel csak úgy ragyog a mosolyod,
még mindig napsugár üt át az arcodon,
És kincsemmé vált ez a pillanat is már,
legyen akár ősz, vagy tavasz; nyár.
Sep 3, 2022
Sep 3, 2022 at 5:56 AM UTC
Azt hittem, hogy elestem.
Dőltem hátra s mindjárt itt volt már!
De nem.
Mégsem buktam el.
Azt hittem, hogy elvesztem.
Összefolyt a láthatár és kékültem,
de nem.
Mégis meglettem.
Azt hittem, fájni fog.
Vártam az ütést a testemen,
de nem.
Helyette megöleltek.
Jött az idők vége
és azt hittem, hogy meghaltam.
Nem.
Mindezt megálmodtam.
S ha el is estem volna,
te karodba boruljak, Uram,
Mert te vagy az én egyetlen, biztos
és kegyelmes kiutam.
Jött az idők vége
és azt hittem, hogy meghaltam.
Nem.
Mindezt megálmodtam.
S ha el is estem volna,
a te karodba essek, Uram!
Te vagy az én egyetlen és biztos,
kegyelmes kiutam.
Apr 29, 2022
Apr 29, 2022 at 6:59 AM UTC
Ki mit tud és mennyit?
Senki semmit s én magam is csak egy
parányit egy ámító univerzumból.
Na és mi van a jég alatt?
Meleg víz és felfedezetlen tengerek.
Érzések, arcok és emberek.
Többet tudok, vagy kevesebbet?
Ha jól kiismerlek, úgy leolvadnak
A felvetett maszkok az arcunkról.
Honnan tudná a közember, hogy mi rejtőzik
Zöldeskék szemek birtokában?
Vagy egy tündér titkos, cseles mosolyában?
Nem is jég talán az, mi van a felszínen
csak törékeny falak és kapuk melyek
ha lelkedet tapintják, omladoznak.
Mar 28, 2022
Mar 28, 2022 at 3:14 PM UTC
Telnek a napok és üresen feküdnek
az íroasztalon az összegyűrt lapok.
S a toll, mely szavakban festett álmot s a mennyt,
Tegnap már csak furcsa firkákban fáradt el.
Hova egy ilyen élet?
hol nap mint nap ijesztő álmokban látok tükröt
és felkelni nehéz, beszélni nehéz,
s megállítani az esést,
nagyon nehéz.
De immár márciusra lapoztam a kalendáriumom...
Márciusban talán kinyílik a virág és
elmúlik a fájdalom.
Jön a meleg, az enyhetadó, s egy szép napon majd
ott találom magam, ahova én vagyok való.
Mar 5, 2022
Mar 5, 2022 at 11:23 AM UTC
Nem tagadhatom, hogy mikor kinézek a zúgó
Kocsi ablakán a ködös szürke tájra: nem
érzek semmit... mert érzem én a színek
ízét akkor is ha elfojtják azokat;
Nem tagadhatom az álmodozásomat.
Nem tagadhatom, hogy mikor bújom a sárga
lapokat nem szorul meg a levegő tüdőmben egy
pillanatra, mikor egy szívszorító sorhoz jutok
és elvérzek mert a költő is elvérzett;
Nem tagadhatom gondolataimat.
Nem tagadhatom, hogy szívem sajog nap
mint nap a művészetért, s utolsó cseppig belé
adám egy tüzes versbe, mindenem mim van
nekem és miben boldog vagyok,
Nem tagadhatom, amire vágyok
Nem tagadhatom, hogy télen-nyáron,
messzi s közeli tájon mint hegyekben,
úgy a termő virágban is téged kereslek,
Mert magamat tagadnám,
ha azt mondanám, nem szeretlek.
Jan 2, 2022
Jan 2, 2022 at 3:22 PM UTC
A remény utolsó sugarát mentve
szálljon a nép a Földről fel,
Istenünk mondta hogy ha elesik szív,
itt nem ülni, itt tenni kell.
Vándorló képek és látomások
közepette tiszta vízként látom
igédet: bízok a kezedben s
mesteremnek adom a lelkemet.
Mert mondja embernek az Isten:
Küzdjél!
Küzdj, míg összerogyott lábad **** téged
a föld felett; küzdj míg van kiért,
s van miért még élni testedben.
S ha szíveden nyíl csattan s hasít
húsodba keményen, el ne vérezz s merj
nézni félelmednek szemébe:
így bízz a Szentlélekben.
Mert lesznek még majd jobb napok;
mikor az élet úgy dönt, ma nem harap;
s hagy téged élni a sors,
ha eddig nyugtod nem maradt.
Ha kétség támad elmédben s
álmodban zúz a valóság,
tépd szét az érzetet,
hagyd azt porladni lábadnál.
Ez van az Úrtól embernek, ha már
saját erejében nem hisz teremtménye:
remény és erő a felkeléshez,
végtelen szeretet és löket az újrakezdéshez.
Dec 16, 2021
Dec 16, 2021 at 1:40 PM UTC
Emlékeim mint egy templomrom...
És annak kövei a harmatos fűben
Piros-sárga levelek közt hevernek,
Élvezik az őszt, szeretik az öregembert.
És minden szép és csendes! Mintha
Szentlélek szállott volna le e tájra,
S megáldaná minden levélkéjét; s minden
Kedves emberét, melyet szeme látja.
Halkan és félbehagyottan; a szoba
Apró fények csillanására feléled,
És narancssárgán sugárzó falaiban
Hazaérő lakosokat melenget.
Szeretlek ősz, szeretlek téged...
Lelkemet elringatod; majd fölkelted álmából,
Ébredezzen, mert nem élünk hiába; s egy
Arany lánggal ég a remény, mert nem késő még.
Oct 12, 2021
Oct 12, 2021 at 3:46 PM UTC
Extravagant parties and luscious life...
Everybody's in disguise
of a simple man and kind,
Who runs away to find
Himself; in a very small village.
He will reform, redirect and redesign,
Only to see his neighbors sigh;
Who is this new man who thinks
That suddenly he won't pour drinks?
Onegin was bored, both here, and back home,
But it seems he doesn't want to be alone,
He fools around with a lovely young girl,
Who cares for Lensky, for whom she's a pearl.
There was an enthusiast, a calm yet wild soul,
She read and she wrote, played a different role
Than Onegin would've expected; a letter she signed,
And with her pen, she painted what she had in mind.
Yet those, who are nonchalant and fairly useless,
Will not count the hours that were spent being thought about them.
That's how Onegin lived his life and after 8 long years,
He finally loved, but then, he went by.
Feb 12, 2021
Feb 12, 2021 at 7:52 PM UTC
If we could select all but us, and turn them aside, could we ever encounter greater peace?
The world does not seek to see crevices and pillows smuthered, anymore.
Windowsills frozen in the night, closing time, but no goodbye, in my eye, you reflect as I recall your tones in my mind.
Wilderness and blossom in my disguise, my mask and my secret on the side. Connection retained and prolonged through the great stresses of life.
They shall not know what is not on their mind, just to be kind we release as they pass by.
Remaining silent and tounge-tied in the midst of a surprise is a certainly troublesome task for a person in disguise.
Don't you think universes create ones within themselves that do not share the same reality?
Trust is a heavenly thing to find, must be looked upon as a candlelight, kept undisturbed with no ominous invasions of jeopardizing admissions....
They shall not know, what is on their child's mind and what is on their tongue when they speak the truth nonchalantly, but racing with adrenalin throughout. They shall not know the innocent truth.
Nov 26, 2020
Nov 26, 2020 at 8:38 PM UTC
Visually enriched individuals; you flee where you wish to, and close your eyes with the view last in mind.
Nationwide and far away; you meet peoples whom I only read about in books and see diversity in another world.
I wish I could say that I didn't envy you. But I really do;
For sure I have some beloved locations, for sure I meet my family, but in this particular case I'm an empty body, to wish something, I should fear being silenced.
My mind stores it all;
I've engraved the mountains in my head and locked them tightly in my memories, I remember faces, prices, expressions and sounds, my senses get perplexed in a really good way.
I hope to flee and not complain.
Nov 4, 2020
Nov 4, 2020 at 6:26 PM UTC