Elkésett angyalokkal számolom és aztán csigavonalba rendezem
a homokóránk pergő gránátalmamagjait
Az egész olyan, mintha egyszer már megtörtént volna
Csak már nem emlékszem, hogyan kezdődik

Megfordíthatnám újra a homokórát
És ihatnám tovább a tekilát
Az angyalokkal, akik már túl részegek
De én hányok helyettük
Ők élvezik, én meg félek