"mert" poems
Rab országban rab a lélek
Álmukban látják, hogy eszerint kélnek
Sokszor érzik, hogy tenni is félnek,
Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek.
Rab országban rab a gondolat
Megfélemlítő a véleményáradat
Köves partjain töredezik a vakolat
Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat.
Rab országban kirakatválasztások
Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások
El nem feledett múltbéli hazugságok
Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot;
Hisz rab országban megállt végleg
Nem érdekel senkit a rothadó lényeg
Belülről zabálja széjjel a féreg
S démonok torkából zeng az ítélet,
Hogy a szabadság nem egy állandó tényező
Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő
És nem nyugszik bele búsan a független megvető
Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő,
Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet,
Tengerkék igazával megvetettek a remények
S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek
Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.
Nov 6, 2016
Nov 6, 2016 at 9:54 AM UTC
A true friend never truly dies
Just fades away from physical touch
Spiritually close they'll always stay
So they'll never truly wander much
The distance may seem oh too far
For my human mental state to reach
But i know that you'll be so close
And that, to others, i'll have to teach
You'll never be forgotten Mert
You've clung so deep in all our hearts
Your happy personality
Has spread through all our human parts
I know that saying "bye" is flawed
As you'll be here forever more
But i guess that it is bye until
I see you again at heaven's door
Jun 19, 2013
Jun 19, 2013 at 8:08 PM UTC
My grandma is a fish
I saw the gaping mouth
The hook was just a wish
To pull her back down south
The gurgling and gasping
Were more than I could bear
Gnashing and convulsing
I felt a tiny tear
Ed just wouldn’t wake
From his sleeping chair
The paramedics’ take
Sank Mert into despair
Then not much later on
It happened just this way
She had a small procedure
The surgeon’s knife filleted
And when the job was done
Within a god ****** day
I got a call at work
And what you had to say…
She’s not long for this world
We’re going to unplug
Come down and say your peace before
we salt her like a slug
She doesn’t want to be
Kept alive with a machine
To go against her wishes
Would be a trifle mean
The big brains all are saying
She’s just a little old
And though she’d probably make it
If she did what she was told…
She doesn’t want to live alone
So let her keep her pride
Here is an exception
To that rule on suicide.
I just wanted to run, I just wanted to hide…
I just hated your faces; it just felt like you lied...
Jul 14, 2015
Jul 14, 2015 at 5:31 PM UTC
My faith is twisted,
and constantly turning.
Through church halls and quiet sermons.
During cold white winters and
hot
steamy
summers.
Faith is the prayers mummered over meals,
under the yellow dimming lights of a dining room,
as the world turns outside.
My faith, it changes on the daily.
Twisted through my bones,
and inter weaved in the brain cells of my ancestors,
passed down from generations of church goers.
My faith can be summed up in the song Mert hums behind me on a Sunday.
A beautiful song,
but never quite yet finished.
Oct 22, 2013
Oct 22, 2013 at 7:39 PM UTC
Nem tagadhatom, hogy mikor kinézek a zúgó
Kocsi ablakán a ködös szürke tájra: nem
érzek semmit... mert érzem én a színek
ízét akkor is ha elfojtják azokat;
Nem tagadhatom az álmodozásomat.
Nem tagadhatom, hogy mikor bújom a sárga
lapokat nem szorul meg a levegő tüdőmben egy
pillanatra, mikor egy szívszorító sorhoz jutok
és elvérzek mert a költő is elvérzett;
Nem tagadhatom gondolataimat.
Nem tagadhatom, hogy szívem sajog nap
mint nap a művészetért, s utolsó cseppig belé
adám egy tüzes versbe, mindenem mim van
nekem és miben boldog vagyok,
Nem tagadhatom, amire vágyok
Nem tagadhatom, hogy télen-nyáron,
messzi s közeli tájon mint hegyekben,
úgy a termő virágban is téged kereslek,
Mert magamat tagadnám,
ha azt mondanám, nem szeretlek.
Jan 2, 2022
Jan 2, 2022 at 3:22 PM UTC
Emlékeim mint egy templomrom...
És annak kövei a harmatos fűben
Piros-sárga levelek közt hevernek,
Élvezik az őszt, szeretik az öregembert.
És minden szép és csendes! Mintha
Szentlélek szállott volna le e tájra,
S megáldaná minden levélkéjét; s minden
Kedves emberét, melyet szeme látja.
Halkan és félbehagyottan; a szoba
Apró fények csillanására feléled,
És narancssárgán sugárzó falaiban
Hazaérő lakosokat melenget.
Szeretlek ősz, szeretlek téged...
Lelkemet elringatod; majd fölkelted álmából,
Ébredezzen, mert nem élünk hiába; s egy
Arany lánggal ég a remény, mert nem késő még.
Oct 12, 2021
Oct 12, 2021 at 3:46 PM UTC
Azt hittem, hogy elestem.
Dőltem hátra s mindjárt itt volt már!
De nem.
Mégsem buktam el.
Azt hittem, hogy elvesztem.
Összefolyt a láthatár és kékültem,
de nem.
Mégis meglettem.
Azt hittem, fájni fog.
Vártam az ütést a testemen,
de nem.
Helyette megöleltek.
Jött az idők vége
és azt hittem, hogy meghaltam.
Nem.
Mindezt megálmodtam.
S ha el is estem volna,
te karodba boruljak, Uram,
Mert te vagy az én egyetlen, biztos
és kegyelmes kiutam.
Jött az idők vége
és azt hittem, hogy meghaltam.
Nem.
Mindezt megálmodtam.
S ha el is estem volna,
a te karodba essek, Uram!
Te vagy az én egyetlen és biztos,
kegyelmes kiutam.
Apr 29, 2022
Apr 29, 2022 at 6:59 AM UTC