"nekem" poems
Naprol napra jobban megvagyok gyozodve hogy isten szeret, ha fulem siket is e szeretre, hirvivo angyalt valaszt. Csak nekem formalva hogy mindenkepp megertsem. Íly onzetlen fenseges szeretet vajon kis szivem elbirja majd? Ugy erzem szetrobban, viszonozni szeretnem. Amit ugy tudok a legjobban ha boldogsagommal konyeket csalok szemebe
Jun 2, 2017
Jun 2, 2017 at 1:46 PM UTC
Nem tagadhatom, hogy mikor kinézek a zúgó
Kocsi ablakán a ködös szürke tájra: nem
érzek semmit... mert érzem én a színek
ízét akkor is ha elfojtják azokat;
Nem tagadhatom az álmodozásomat.
Nem tagadhatom, hogy mikor bújom a sárga
lapokat nem szorul meg a levegő tüdőmben egy
pillanatra, mikor egy szívszorító sorhoz jutok
és elvérzek mert a költő is elvérzett;
Nem tagadhatom gondolataimat.
Nem tagadhatom, hogy szívem sajog nap
mint nap a művészetért, s utolsó cseppig belé
adám egy tüzes versbe, mindenem mim van
nekem és miben boldog vagyok,
Nem tagadhatom, amire vágyok
Nem tagadhatom, hogy télen-nyáron,
messzi s közeli tájon mint hegyekben,
úgy a termő virágban is téged kereslek,
Mert magamat tagadnám,
ha azt mondanám, nem szeretlek.
Jan 2, 2022
Jan 2, 2022 at 3:22 PM UTC