"hogy" poems - Hello Poetry

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

0

Nov 6, 2016

Nov 6, 2016 at 9:54 AM UTC

blind-distance

Dem(i)k(o)rácia?

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

24

Kedvetlenül pillantott a semmibe; és a semmi visszanézett szemezésüknek a következő harmincnyolc esztendőben az idő rohanása sem vethetett véget - így vétetett hát semmibe a tétova merengés "hogy mi mindent jelent a valódi létezés?" a nevetést, csendülést, fájdalmas teremtést miről nem tudott semmit, de a semmi sem tudta jobban hogy az életben az értelem legtöbbször szótlan és a jelentés csak délibáb a neuron-szőtte bogozatban az álomban is az a szép, hogy illékony és megfoghatatlan.

0

May 26, 2016

May 26, 2016 at 2:22 PM UTC

blind-distance

Semmi

Kedvetlenül pillantott a semmibe; és a semmi visszanézett szemezésüknek a következő harmincnyolc esztendőben az idő rohanása sem vethetett véget - így vétetett hát semmibe a tétova merengés "hogy mi mindent jelent a valódi létezés?" a nevetést, csendülést, fájdalmas teremtést miről nem tudott semmit, de a semmi sem tudta jobban hogy az életben az értelem legtöbbször szótlan és a jelentés csak délibáb a neuron-szőtte bogozatban az álomban is az a szép, hogy illékony és megfoghatatlan.

10

Szertelen, szédült vadhajtások övezik zarándoklatom hajnalát volt egyszer egy képtelen álom azon hajtja be vágyam zálogát Érdekes, ahogy a köveket fújja kell, hogy legyen ebben szenvedély Otromba képzelgések szövik alakosra Azt, mit elhordott a pázsitos éj Sokan félik e száguldó vonatot Pillanatkép a mozgó vásznon Hisz létezésünk nem több a nyárnál, mely jégbe fúl a halálos ágyán Majd virágot küld énnekem s neked Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.

0

Aug 27, 2015

Aug 27, 2015 at 6:39 AM UTC

blind-distance

Évszakok

Szertelen, szédült vadhajtások övezik zarándoklatom hajnalát volt egyszer egy képtelen álom azon hajtja be vágyam zálogát Érdekes, ahogy a köveket fújja kell, hogy legyen ebben szenvedély Otromba képzelgések szövik alakosra Azt, mit elhordott a pázsitos éj Sokan félik e száguldó vonatot Pillanatkép a mozgó vásznon Hisz létezésünk nem több a nyárnál, mely jégbe fúl a halálos ágyán Majd virágot küld énnekem s neked Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.

14

Mi az ördög történt, gondoltam ott és akkor; felderengett előttem egy tengerpart, amit már nem látogatunk meg, de te csak tovább ontod magadból a bullshitet egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára a sajnálatodat egy piros kupaknak látom hófehér homokszemek rengetegében, jézusom, mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában hát nincsen benned semmi kétség? atyaég, de utálom jó ideje ezt a szobát, csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?! nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék, mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe, ha nem dobod el magadtól a lehetőségét istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt - és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki kötelet fontál velem a távolságból, te elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad? valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást felveszlek a földről és recéid számolom szénné égett valóságok között ficánkoló remény, amit a beléd vetett hitem táplált, mióta egy kurva nagy találkozásból születtünk újra milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött lassan csordogál medrében a néma odaadás, ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én már csak a vállad fölé képzelem óvatosan nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el - hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted általam felvirágoztatott hajnalán.

0

Oct 26, 2019

Oct 26, 2019 at 10:41 AM UTC

blind-distance

Kataklizma

Mi az ördög történt, gondoltam ott és akkor; felderengett előttem egy tengerpart, amit már nem látogatunk meg, de te csak tovább ontod magadból a bullshitet egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára a sajnálatodat egy piros kupaknak látom hófehér homokszemek rengetegében, jézusom, mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában hát nincsen benned semmi kétség? atyaég, de utálom jó ideje ezt a szobát, csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?! nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék, mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe, ha nem dobod el magadtól a lehetőségét istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt - és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki kötelet fontál velem a távolságból, te elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad? valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást felveszlek a földről és recéid számolom szénné égett valóságok között ficánkoló remény, amit a beléd vetett hitem táplált, mióta egy kurva nagy találkozásból születtünk újra milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött lassan csordogál medrében a néma odaadás, ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én már csak a vállad fölé képzelem óvatosan nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el - hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted általam felvirágoztatott hajnalán.

36

Ma este csak hozzád lenne türelmem Együtt eltemetni az egész világot És csak egy éjszákára elhinni azt, Hogy nem lett elrontva a teremtés És minden a helyén van. De mivel a teremtésbe valahol hiba csúszott, Egyedül vagyok ma este.

0

Apr 9, 2013

Apr 9, 2013 at 2:26 PM UTC

luca-molnar

Tökéletlen

Ma este csak hozzád lenne türelmem Együtt eltemetni az egész világot És csak egy éjszákára elhinni azt, Hogy nem lett elrontva a teremtés És minden a helyén van. De mivel a teremtésbe valahol hiba csúszott, Egyedül vagyok ma este.

7

Naprol napra jobban megvagyok gyozodve hogy isten szeret, ha fulem siket is e szeretre, hirvivo angyalt valaszt. Csak nekem formalva hogy mindenkepp megertsem. Íly onzetlen fenseges szeretet vajon kis szivem elbirja majd? Ugy erzem szetrobban, viszonozni szeretnem. Amit ugy tudok a legjobban ha boldogsagommal konyeket csalok szemebe

0

Jun 2, 2017

Jun 2, 2017 at 1:46 PM UTC

ljp

Isten szeretete

Naprol napra jobban megvagyok gyozodve hogy isten szeret, ha fulem siket is e szeretre, hirvivo angyalt valaszt. Csak nekem formalva hogy mindenkepp megertsem. Íly onzetlen fenseges szeretet vajon kis szivem elbirja majd? Ugy erzem szetrobban, viszonozni szeretnem. Amit ugy tudok a legjobban ha boldogsagommal konyeket csalok szemebe

1

Nem tagadhatom, hogy mikor kinézek a zúgó Kocsi ablakán a ködös szürke tájra: nem érzek semmit... mert érzem én a színek ízét akkor is ha elfojtják azokat; Nem tagadhatom az álmodozásomat. Nem tagadhatom, hogy mikor bújom a sárga lapokat nem szorul meg a levegő tüdőmben egy pillanatra, mikor egy szívszorító sorhoz jutok és elvérzek mert a költő is elvérzett; Nem tagadhatom gondolataimat. Nem tagadhatom, hogy szívem sajog nap mint nap a művészetért, s utolsó cseppig belé adám egy tüzes versbe, mindenem mim van nekem és miben boldog vagyok, Nem tagadhatom, amire vágyok Nem tagadhatom, hogy télen-nyáron, messzi s közeli tájon mint hegyekben, úgy a termő virágban is téged kereslek, Mert magamat tagadnám, ha azt mondanám, nem szeretlek.

0

Jan 2, 2022

Jan 2, 2022 at 3:22 PM UTC

Nikolas

Nem tagadhatom...

Nem tagadhatom, hogy mikor kinézek a zúgó Kocsi ablakán a ködös szürke tájra: nem érzek semmit... mert érzem én a színek ízét akkor is ha elfojtják azokat; Nem tagadhatom az álmodozásomat. Nem tagadhatom, hogy mikor bújom a sárga lapokat nem szorul meg a levegő tüdőmben egy pillanatra, mikor egy szívszorító sorhoz jutok és elvérzek mert a költő is elvérzett; Nem tagadhatom gondolataimat. Nem tagadhatom, hogy szívem sajog nap mint nap a művészetért, s utolsó cseppig belé adám egy tüzes versbe, mindenem mim van nekem és miben boldog vagyok, Nem tagadhatom, amire vágyok Nem tagadhatom, hogy télen-nyáron, messzi s közeli tájon mint hegyekben, úgy a termő virágban is téged kereslek, Mert magamat tagadnám, ha azt mondanám, nem szeretlek.

20

Azt hittem, hogy elestem. Dőltem hátra s mindjárt itt volt már! De nem. Mégsem buktam el. Azt hittem, hogy elvesztem. Összefolyt a láthatár és kékültem, de nem. Mégis meglettem. Azt hittem, fájni fog. Vártam az ütést a testemen, de nem. Helyette megöleltek. Jött az idők vége és azt hittem, hogy meghaltam. Nem. Mindezt megálmodtam. S ha el is estem volna, te karodba boruljak, Uram, Mert te vagy az én egyetlen, biztos és kegyelmes kiutam. Jött az idők vége és azt hittem, hogy meghaltam. Nem. Mindezt megálmodtam. S ha el is estem volna, a te karodba essek, Uram! Te vagy az én egyetlen és biztos, kegyelmes kiutam.

0

Apr 29, 2022

Apr 29, 2022 at 6:59 AM UTC

Nikolas

Kegyelmes út

Azt hittem, hogy elestem. Dőltem hátra s mindjárt itt volt már! De nem. Mégsem buktam el. Azt hittem, hogy elvesztem. Összefolyt a láthatár és kékültem, de nem. Mégis meglettem. Azt hittem, fájni fog. Vártam az ütést a testemen, de nem. Helyette megöleltek. Jött az idők vége és azt hittem, hogy meghaltam. Nem. Mindezt megálmodtam. S ha el is estem volna, te karodba boruljak, Uram, Mert te vagy az én egyetlen, biztos és kegyelmes kiutam. Jött az idők vége és azt hittem, hogy meghaltam. Nem. Mindezt megálmodtam. S ha el is estem volna, a te karodba essek, Uram! Te vagy az én egyetlen és biztos, kegyelmes kiutam.

28