Nem tudom, még mit mondhatnék,
Amit nem gondoltam ezerszer,
Mint hogy levegőt sem vehetek,
Ha nem melletted veszem,
Vagy hogy a szívem se dobbanhat,
Ha nem érted dobban,
Hogy beszivárogtál életem
Minden szegletébe, életem,
Hogy tű sem eshet kezemből,
Ha nem vagy ott, hogy felvedd
Nincs több szavam, gondolatom,
Üresség tombol mindössze bennem,
Ha nem vagy ott, hogy feltölts
Új gondolatokkal, érzésekkel, emlékekkel -
Ha nem raksz belém egyesével
Értékes értékeket,
Ha nem adsz értelmet
Mondataim kezdetének
Csak te élsz bennem,
Minden más létezik, túlél, stagnál,
Pazarolja a levegőt
Mindattól,
Ami valamirevaló -
Mert csak te élsz,
Így csak érted érdemes
Létezni, túlélni, stagnálni
Amikor nem vagy itt, akkor is
Csak rád gondolok,
Amikor meghalnék, akkor is
Csak rád gondolok,
Amikor szétesek, akkor is
Te tartasz össze,
A boldogság csak akkor ér,
Ha átcikázol rajtam,
Ha létezik biztonság,
Csak te lehetsz az
Csak te tehetsz oly csodát,
Hogy békét teremts bennem,
Hogy helyre rakd gondolatim,
Hogy nyugalomra téríts -
Csak a te hatalmad
Végtelenebb nálam,
Csak a te erőd
Enyhíti fájdalmam
Nincs bennem más, csak imádat érted -
Semmi kósza gondolat vagy homályos ötlet,
Csak rád várok nap, éjjel, s minden köztes órában,
Mert csak a te szavaid lehelnek életet
Zsibbadt végtagjaimba,
S csak a te lélegzeted juttat oxigént
Zsibbadt tüdőmbe,
És minden más mellékes
//this description was written with the intention of "what if a random person read this and/or what if I became a famous poet & people misinterpreted this", I'm not deleting it cause I like it, but it's, y'know, cringe or whatever
This poem is meant to be paradoxical & self-ironic on some level. It's to give space to thoughts & feelings I'd otherwise push away & to show them at their most extreme. It isn't meant to be taken at face value, it's honestly mostly just cathartic for me to have. That being said, poetry is art & meant to be personally interpreted! So if it works better for you as something 100% genuine, then feel free to see it that way! /g
Written; 2022.aug.9.
