Szertelen, szédült vadhajtások
övezik zarándoklatom hajnalát
volt egyszer egy képtelen álom
azon hajtja be vágyam zálogát
Érdekes, ahogy a köveket fújja
kell, hogy legyen ebben szenvedély
Otromba képzelgések szövik alakosra
Azt, mit elhordott a pázsitos éj
Sokan félik e száguldó vonatot
Pillanatkép a mozgó vásznon
Hisz létezésünk nem több a nyárnál,
mely jégbe fúl a halálos ágyán
Majd virágot küld énnekem s neked
Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.