#vers - Hello Poetry

megfogom a korlátot, felmegyek a lépcsőn rozsdás lett a bőröm, szorít már az időm minden egyes lépés nyomot hagy a földön, áttapostam betonon, poron, virágon, füvön nem tudok megállni, hiába ragad cipőm próbálom elengedni, fullaszt a párás levegő éget, szúr a korlát tapad rám a rozsda, segít, de közben árt legalább marad emlékem róla.

0

Mar 15

Mar 15, 2026 at 12:43 PM UTC

neverhurtsless

haza

megfogom a korlátot, felmegyek a lépcsőn rozsdás lett a bőröm, szorít már az időm minden egyes lépés nyomot hagy a földön, áttapostam betonon, poron, virágon, füvön nem tudok megállni, hiába ragad cipőm próbálom elengedni, fullaszt a párás levegő éget, szúr a korlát tapad rám a rozsda, segít, de közben árt legalább marad emlékem róla.

16

As if in every remaining case that has begun to be torn apart, there is secretly a late self-accusation for our past sins; increasingly indifferent excuses of slave robots, because everyone will find out sooner or later, confronting themselves with it, according to which: they only wasted decades consciously. Confused, snapping, we crowd with needle-pointed tiger teeth, growling, on the increasingly small, unworthy donkey-ladder of Being, hoping that they will still notice us and offer us new meaningless opportunities. Because it is no longer possible to satisfy our greedy hunger if we do not have our daily allowance; we are forced to watch with closed mouths the trampled, intentionally tripped loser-stupid fools. The increasingly armored crocodile skin of lies is less and less possible to finally pierce. In the massive underworld paths of human jungles, a evasive bargain spirals around, bending over the heads of the majority. As if everyone is now looking for pitiful pincers, gaps in the ever-thickening, massive twilight; because now they accuse with lies more and more professionally, not even looking at evidence that resembles objectivity, they throw settled, strange lifelines to those seeking help less and less often when they are sinking. More and more people are slouching in delicate, precisely movable retreats - as if you. pink-palmed people would push all day long for a small morsel of bread. Digging trenches are drawn between Sisyphean falls by everyday actions, behind every proud apology there is no longer any truer will. In the alamus-singing torments of beatings, those who have been involved can only count on themselves. Silence, which degenerates into silence, can rarely speak back to the disheartened. The average individual is surrounded by a daily dose of animal-being, and because it suits him, he does not speak up or sue as a superfluity.

0

Nov 17, 2025

Nov 17, 2025 at 2:04 AM UTC

Tasi83

BARBED WIRE BARGAINING

As if in every remaining case that has begun to be torn apart, there is secretly a late self-accusation for our past sins; increasingly indifferent excuses of slave robots, because everyone will find out sooner or later, confronting themselves with it, according to which: they only wasted decades consciously. Confused, snapping, we crowd with needle-pointed tiger teeth, growling, on the increasingly small, unworthy donkey-ladder of Being, hoping that they will still notice us and offer us new meaningless opportunities. Because it is no longer possible to satisfy our greedy hunger if we do not have our daily allowance; we are forced to watch with closed mouths the trampled, intentionally tripped loser-stupid fools. The increasingly armored crocodile skin of lies is less and less possible to finally pierce. In the massive underworld paths of human jungles, a evasive bargain spirals around, bending over the heads of the majority. As if everyone is now looking for pitiful pincers, gaps in the ever-thickening, massive twilight; because now they accuse with lies more and more professionally, not even looking at evidence that resembles objectivity, they throw settled, strange lifelines to those seeking help less and less often when they are sinking. More and more people are slouching in delicate, precisely movable retreats - as if you. pink-palmed people would push all day long for a small morsel of bread. Digging trenches are drawn between Sisyphean falls by everyday actions, behind every proud apology there is no longer any truer will. In the alamus-singing torments of beatings, those who have been involved can only count on themselves. Silence, which degenerates into silence, can rarely speak back to the disheartened. The average individual is surrounded by a daily dose of animal-being, and because it suits him, he does not speak up or sue as a superfluity.

5

Equality? There's no equality! You see the tyranny of the heart, The hands that exploit, the mind that steals, From the hands that make, From the minds that conceive, The little ones and the old. All cease After time capitalised.

0

Feb 5, 2019

Feb 5, 2019 at 12:46 PM UTC

Muhammad-Shahab

Time is Equal

Equality? There's no equality! You see the tyranny of the heart, The hands that exploit, the mind that steals, From the hands that make, From the minds that conceive, The little ones and the old. All cease After time capitalised.

9

Social stræber Børnehaveklassens efteraber De er tyraner Jeg er tyrandræber Langt nede i halsen på deres veninder Skaber venindeklaner Sikke flotte egenskaber Smukke på de hvidelagener [97]·Rebeller i lange baner.

0

Apr 26, 2017

Apr 26, 2017 at 6:43 AM UTC

HazelLamb

Årgang 97.

Social stræber Børnehaveklassens efteraber De er tyraner Jeg er tyrandræber Langt nede i halsen på deres veninder Skaber venindeklaner Sikke flotte egenskaber Smukke på de hvidelagener [97]·Rebeller i lange baner.

9

Sandheden er hvad sandheden er Den er hverken mere eller mindre sand eller usand

0

Apr 25, 2017

Apr 25, 2017 at 6:18 PM UTC

HazelLamb

Sand·[kasse]

Sandheden er hvad sandheden er Den er hverken mere eller mindre sand eller usand

5

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

0

Nov 6, 2016

Nov 6, 2016 at 9:54 AM UTC

blind-distance

Dem(i)k(o)rácia?

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

24

Szertelen, szédült vadhajtások övezik zarándoklatom hajnalát volt egyszer egy képtelen álom azon hajtja be vágyam zálogát Érdekes, ahogy a köveket fújja kell, hogy legyen ebben szenvedély Otromba képzelgések szövik alakosra Azt, mit elhordott a pázsitos éj Sokan félik e száguldó vonatot Pillanatkép a mozgó vásznon Hisz létezésünk nem több a nyárnál, mely jégbe fúl a halálos ágyán Majd virágot küld énnekem s neked Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.

0

Aug 27, 2015

Aug 27, 2015 at 6:39 AM UTC

blind-distance

Évszakok

Szertelen, szédült vadhajtások övezik zarándoklatom hajnalát volt egyszer egy képtelen álom azon hajtja be vágyam zálogát Érdekes, ahogy a köveket fújja kell, hogy legyen ebben szenvedély Otromba képzelgések szövik alakosra Azt, mit elhordott a pázsitos éj Sokan félik e száguldó vonatot Pillanatkép a mozgó vásznon Hisz létezésünk nem több a nyárnál, mely jégbe fúl a halálos ágyán Majd virágot küld énnekem s neked Rákulcsoljuk ujjunk, s együtt féljük a közelgő telet.

14