#hunagrian
(cím-> "Ünnepi lélek")
Kucorog a lélek, remeg, fázik.
Meleget keresve a kandalló melett,
A színes fények melett, egy hang csendül a térbe,
Át a falakon, egészen a lelkembe.
Ő erőn felül tesz, másokért mindent megtesz, mindent eltűr majd lassan elhűl,
S ismét átkarolja,
Bekebelezi a sötétség.
Mit mások magánynak neveznek,
Neki ez sem tűnik nehéznek.
Hisz nincs szó, hang, csengőszó vagy egy árva szidószó, csak a némító hiány, ami a szívében tombol.
Lecsukódnak a szemek,
megnyílnak a sebek.
Jeges, maró szellő öleli át,
Míg könny marja végig arcát.
Elfelejtve helyét, lassan a szemek elől lelép.
Mikor megtorpan a sötétség,
s véletlen a jelenbe tér, minden újra színt kap, és a könnytől piros gyöngyszemébe ott vakít a csodaszép, ünnepi fa.
2022. 2-3.
Mar 6
Mar 6, 2026 at 1:48 PM UTC