Hello Poetry
Submit your work and get some sparkles! Create free account
#depressiveera
It's biting my nails And pulling my hair, Screaming and crying, And I'm constantly trying. It never gives up, Never stops, never sleeps And never here. And always here. Always in my bed, When I'm trying to rest. Always behind me, Beside me, inside me. And under my skin, Rooted in my bones. Boiling and rising And I am still trying. 2025.03 - Unfinished
0
Mar 7
Mar 7, 2026 at 6:25 AM UTC
C'est comme ca
(cím-> "Ünnepi lélek") Kucorog a lélek, remeg, fázik. Meleget keresve a kandalló melett, A színes fények melett, egy hang csendül a térbe, Át a falakon, egészen a lelkembe. Ő erőn felül tesz, másokért mindent megtesz, mindent eltűr majd lassan elhűl, S ismét átkarolja, Bekebelezi a sötétség. Mit mások magánynak neveznek, Neki ez sem tűnik nehéznek. Hisz nincs szó, hang, csengőszó vagy egy árva szidószó, csak a némító hiány, ami a szívében tombol. Lecsukódnak a szemek, megnyílnak a sebek. Jeges, maró szellő öleli át, Míg könny marja végig arcát. Elfelejtve helyét, lassan a szemek elől lelép. Mikor megtorpan a sötétség, s véletlen a jelenbe tér, minden újra színt kap, és a könnytől piros gyöngyszemébe ott vakít a csodaszép, ünnepi fa. 2022. 2-3.
0
Mar 6
Mar 6, 2026 at 1:48 PM UTC
,,Unnepi lelek"