blind-distance - Hello Poetry

Letehető-e a gondolatok súlya, amikor súlytalanok Mázsásnak álcázott opálos kérdések, nem tartanak sehova Elementáris erővel Sodródni tovább-tovább, elfolyni a semmibe Jó lenne megpihenni a parton, nyugalom szigete, Közhelyes eltévedés, köztes helyen lézengés, Ki vagyok, mi vagyok, miért vagyok, lelkem zavara, Szívem dobogása, eszem lázadása, testem megbánja Érzelmi kálvária, torkom kiáltja, halálfóbia velejárója, Összeszorul, megfeszül, fellélegez, ellazul. . . . Álomvilág megkerül, körbejár, megvizsgál, Éteri feloldódás a végtelenben szembesül Hiába keres tovább, a fájdalom nem enyhül Legyen vége hát úgy, hogy kimerül.

0

Feb 27

Feb 27, 2026 at 10:33 AM UTC

Insomnia

Letehető-e a gondolatok súlya, amikor súlytalanok Mázsásnak álcázott opálos kérdések, nem tartanak sehova Elementáris erővel Sodródni tovább-tovább, elfolyni a semmibe Jó lenne megpihenni a parton, nyugalom szigete, Közhelyes eltévedés, köztes helyen lézengés, Ki vagyok, mi vagyok, miért vagyok, lelkem zavara, Szívem dobogása, eszem lázadása, testem megbánja Érzelmi kálvária, torkom kiáltja, halálfóbia velejárója, Összeszorul, megfeszül, fellélegez, ellazul. . . . Álomvilág megkerül, körbejár, megvizsgál, Éteri feloldódás a végtelenben szembesül Hiába keres tovább, a fájdalom nem enyhül Legyen vége hát úgy, hogy kimerül.

17

Mi az ördög történt, gondoltam ott és akkor; felderengett előttem egy tengerpart, amit már nem látogatunk meg, de te csak tovább ontod magadból a bullshitet egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára a sajnálatodat egy piros kupaknak látom hófehér homokszemek rengetegében, jézusom, mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában hát nincsen benned semmi kétség? atyaég, de utálom jó ideje ezt a szobát, csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?! nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék, mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe, ha nem dobod el magadtól a lehetőségét istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt - és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki kötelet fontál velem a távolságból, te elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad? valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást felveszlek a földről és recéid számolom szénné égett valóságok között ficánkoló remény, amit a beléd vetett hitem táplált, mióta egy kurva nagy találkozásból születtünk újra milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött lassan csordogál medrében a néma odaadás, ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én már csak a vállad fölé képzelem óvatosan nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el - hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted általam felvirágoztatott hajnalán.

0

Oct 26, 2019

Oct 26, 2019 at 10:41 AM UTC

Kataklizma

Mi az ördög történt, gondoltam ott és akkor; felderengett előttem egy tengerpart, amit már nem látogatunk meg, de te csak tovább ontod magadból a bullshitet egy írógép lélekölő kattogásának ritmusára a sajnálatodat egy piros kupaknak látom hófehér homokszemek rengetegében, jézusom, mennyire lassan telik az idő így a huszonnegyedik órában hát nincsen benned semmi kétség? atyaég, de utálom jó ideje ezt a szobát, csak ne lenne ilyen szűk a komfortzóna a te szavaid visszhangozza a koponyám csendje s én a döbbenettől felnevetek: emlékszel még?! nincsen ennek semmi értelme, milyen jó anya lennék, mondod; az olasz riviérán hunyorogtam volna a messzeségbe, ha nem dobod el magadtól a lehetőségét istenem, te-nem, te nem tűntél ilyennek ezelőtt - és mi lenne igaz azután, hogy még te is, aki kötelet fontál velem a távolságból, te elengeded a végét és nézed, ahogy zuhanok megmentettelek volna önmagadtól is, ha hagyod ránk nehezedni a boldogság súlyát, akartad? valaha is, vagy nem is, de bevallhatod, hogy találtál mást felveszlek a földről és recéid számolom szénné égett valóságok között ficánkoló remény, amit a beléd vetett hitem táplált, mióta egy kurva nagy találkozásból születtünk újra milyen üresen tátong a tér a fátyol mögött lassan csordogál medrében a néma odaadás, ahogy távozni készülsz még utoljára, kedvesen szólsz hozzám, ne veszítsük el egymást, kataklizmám voltál s leszel az örökkévalóságig, hisz tudod, de én már csak a vállad fölé képzelem óvatosan nem fáraszt többé a gondolat, hogy te is el - hagysz, amint a nap felbukkan sivár léted általam felvirágoztatott hajnalán.

36

The thick fog of the forgotten lands pays tribute to the waste in the sand as the seagulls scream at the top of their lungs when the cold night falls and the waves start to bend The magnified sound of angry horns slowly rolls out from water to the shores while the madmen watch their world come apart prayers find home among the gods of the heart One soul is lonely if nobody resonates with the pain that is being felt at high sea but a single lighthouse touches their faith from behind curtains of despair and greed A soldier it is in the blue countryside this building that keeps on shining a light withstanding the wrath of thunder and time guarding the realm of men from the dark So did the sailors set foot once again their demons confined in the harsh winter rain but the glass of the bottle is prone to break for the ocean calls forever and the hardship prevails

0

Aug 19, 2019

Aug 19, 2019 at 5:36 AM UTC

Lighthouse

The thick fog of the forgotten lands pays tribute to the waste in the sand as the seagulls scream at the top of their lungs when the cold night falls and the waves start to bend The magnified sound of angry horns slowly rolls out from water to the shores while the madmen watch their world come apart prayers find home among the gods of the heart One soul is lonely if nobody resonates with the pain that is being felt at high sea but a single lighthouse touches their faith from behind curtains of despair and greed A soldier it is in the blue countryside this building that keeps on shining a light withstanding the wrath of thunder and time guarding the realm of men from the dark So did the sailors set foot once again their demons confined in the harsh winter rain but the glass of the bottle is prone to break for the ocean calls forever and the hardship prevails

20

It seems to be so close, yet nobody has ever touched it because it is reserved only for one person in the whole universe who fails to reach out when there is no time, - of course there is, but isn't it easier to paint a picture where blame is the invisible colour and the audience is just a secondary, talking mirror with a story about the fleeting miracle in an pinewood box, located where only the bravest can find it, but that is entirely impossible to execute from a collapsing castle of hopes stretched out horizontally to reach the ends of worlds with diverging objectives, thus the happily ever after is only reserved for one person, who is brave enough to open a treasure.

0

Jun 30, 2018

Jun 30, 2018 at 9:50 AM UTC

A fleeting miracle

It seems to be so close, yet nobody has ever touched it because it is reserved only for one person in the whole universe who fails to reach out when there is no time, - of course there is, but isn't it easier to paint a picture where blame is the invisible colour and the audience is just a secondary, talking mirror with a story about the fleeting miracle in an pinewood box, located where only the bravest can find it, but that is entirely impossible to execute from a collapsing castle of hopes stretched out horizontally to reach the ends of worlds with diverging objectives, thus the happily ever after is only reserved for one person, who is brave enough to open a treasure.

22

The dominant word is the marrow attention is the bone and it engulfs every. thing. in an instant in fact, as we speak Another hundred will add to the stream of signifiers that do not mean what we intend to say at all but that is just how it works A snapshot of the state of affairs and one might wonder how it happened That we act as we utter And the world disappears in a mighty cloud Of hashtags and codes encrypted in the shallowest dimensions of the unconscious mind in the deep yellow seas.

0

Mar 21, 2018

Mar 21, 2018 at 10:35 AM UTC

Discourses

The dominant word is the marrow attention is the bone and it engulfs every. thing. in an instant in fact, as we speak Another hundred will add to the stream of signifiers that do not mean what we intend to say at all but that is just how it works A snapshot of the state of affairs and one might wonder how it happened That we act as we utter And the world disappears in a mighty cloud Of hashtags and codes encrypted in the shallowest dimensions of the unconscious mind in the deep yellow seas.

17

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

0

Nov 6, 2016

Nov 6, 2016 at 9:54 AM UTC

Dem(i)k(o)rácia?

Rab országban rab a lélek Álmukban látják, hogy eszerint kélnek Sokszor érzik, hogy tenni is félnek, Mert elmenni vagy maradni egyaránt vétek. Rab országban rab a gondolat Megfélemlítő a véleményáradat Köves partjain töredezik a vakolat Bélyegét rányomja az uralkodó-i hangulat. Rab országban kirakatválasztások Üvegarccal ellátott ó-rendszerváltozások El nem feledett múltbéli hazugságok Alkotják fog hegyén a megrekedt átkot; Hisz rab országban megállt végleg Nem érdekel senkit a rothadó lényeg Belülről zabálja széjjel a féreg S démonok torkából zeng az ítélet, Hogy a szabadság nem egy állandó tényező Csak addig a miénk, míg van hozzá levegő És nem nyugszik bele búsan a független megvető Hogy szépiaszínre vált lassan egy gondolat, oly felemelő, Hogy csak szabad országban lehet szabad az élet, Tengerkék igazával megvetettek a remények S nappalok, holnapok, éjszakák vagy fényévek Távlatából sem csorbulnak a ránk váró jövőképek.

24

Lust is a poison that taints the soul darker Once you leap into the sea it will swallow, swallow it all All of you gone in the deep waves of despair and hopelessness You are the statue of dignity until the moonlight burns a hole, well it stings All of the flowers plucked so vigorously from the stem of gentleness Don’t be the one who backs down Don’t be the one who returns empty-handed You are just one in a million One in the everspinning madness of passionate eternity Turning around, spun by the momentum of regret Objection caught in a breath, I do not want to hurt you Nor do you want to be here with me tonight Cushions so soft against bruised up skin, scars on scars We sway to the melody of stirred up surfaces God might look down on us lost animals Foolishly licking the wrong wounds Creatures of the night, begone now Let the soul rest, return the body where it belongs Lust is a poison that makes the world go mad And I succumb to the weight of guilt to become free once again.

0

Oct 31, 2016

Oct 31, 2016 at 1:11 PM UTC

Once you taste it

Lust is a poison that taints the soul darker Once you leap into the sea it will swallow, swallow it all All of you gone in the deep waves of despair and hopelessness You are the statue of dignity until the moonlight burns a hole, well it stings All of the flowers plucked so vigorously from the stem of gentleness Don’t be the one who backs down Don’t be the one who returns empty-handed You are just one in a million One in the everspinning madness of passionate eternity Turning around, spun by the momentum of regret Objection caught in a breath, I do not want to hurt you Nor do you want to be here with me tonight Cushions so soft against bruised up skin, scars on scars We sway to the melody of stirred up surfaces God might look down on us lost animals Foolishly licking the wrong wounds Creatures of the night, begone now Let the soul rest, return the body where it belongs Lust is a poison that makes the world go mad And I succumb to the weight of guilt to become free once again.

20

Blurry colours, blurry lights entangled in a wacky dance Stumbling across faces of the past, faces haunting the place It doesn’t hurt until the glass cuts your skin Cushioned by a farewell lullaby, the words seem to escape Caught in a breath, why can I not tell them „This is probably the last time we see each other” - The emptiness a millionfold in their eyes My reflection imprinted on the vision of eternity Wondering whether the seeds of memory blossom one day And I wave goodbye to the sweet flashes of youth Goodbye, my friends.

0

Jul 29, 2016

Jul 29, 2016 at 6:24 PM UTC

Farewell life

Blurry colours, blurry lights entangled in a wacky dance Stumbling across faces of the past, faces haunting the place It doesn’t hurt until the glass cuts your skin Cushioned by a farewell lullaby, the words seem to escape Caught in a breath, why can I not tell them „This is probably the last time we see each other” - The emptiness a millionfold in their eyes My reflection imprinted on the vision of eternity Wondering whether the seeds of memory blossom one day And I wave goodbye to the sweet flashes of youth Goodbye, my friends.

11

Kedvetlenül pillantott a semmibe; és a semmi visszanézett szemezésüknek a következő harmincnyolc esztendőben az idő rohanása sem vethetett véget - így vétetett hát semmibe a tétova merengés "hogy mi mindent jelent a valódi létezés?" a nevetést, csendülést, fájdalmas teremtést miről nem tudott semmit, de a semmi sem tudta jobban hogy az életben az értelem legtöbbször szótlan és a jelentés csak délibáb a neuron-szőtte bogozatban az álomban is az a szép, hogy illékony és megfoghatatlan.

0

May 26, 2016

May 26, 2016 at 2:22 PM UTC

Semmi

Kedvetlenül pillantott a semmibe; és a semmi visszanézett szemezésüknek a következő harmincnyolc esztendőben az idő rohanása sem vethetett véget - így vétetett hát semmibe a tétova merengés "hogy mi mindent jelent a valódi létezés?" a nevetést, csendülést, fájdalmas teremtést miről nem tudott semmit, de a semmi sem tudta jobban hogy az életben az értelem legtöbbször szótlan és a jelentés csak délibáb a neuron-szőtte bogozatban az álomban is az a szép, hogy illékony és megfoghatatlan.

10